Az agónia napokig tartott. Kihúztam, visszadugtam, ütöttem, mozgattam. Időnként elindult, aztán végleg leállt.
Amikor szembesültem a visszavonhatatlan ténnyel, mély levegőt vettem, s először elszámoltam 10-ig. Aztán érdekes módon nem jött ki a “k….. életbe”.
Esélytelen záros határidőn belül az új hűtő. Anyagi szempontból az év legnehezebb időszakában sikerült ezt tennie velem, de amúgy a legjobbkor ment tönkre, télen.
Abszolút nyugodtan végig gondoltam a helyzetet. Logisztika.
Garázs, terasz, most -5-+10 fok között. Oké, pipa.
Szomszéd, ha nagy a gáz. Oké, pipa.
Anyu, ha mélyhűtő nagyon kell. Oké, pipa.
Kolbász, szalonna, füstölt cuccok igen, felvágott csak minimális, a zöldség gyümölcs amúgy is a garázsban, ha valamit kibontunk, gyorsan megesszük, nincs előre bevásárlás, átállunk napi beszerzésre. Mélyhűtés egy időre kilőve. Na nem is olyan borzalmas.
Belegondoltam, hogy mennyire hozzászoktunk a kényelemhez, mennyire pánikosak tudunk lenni, ha valami megszokott dolog a környezetünkben hirtelen megváltozik, és át kell emiatt alakítanunk a mindennapjainkat. Ez rémes! Pedig nem dőlt össze a világ!
Persze nem nyár van, akkor lehet hogy már nagy pánikban lennék! 🙂
Üdv Mindenkinek: Andi
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: